Nagyon vártuk már a második Star Wars spin-off fejezetet, hiszen sztorija a rajongók számára kiemelten fontos és kiváltképpen közkedvelt figura, Han Solo fiatal éveit mutatja be. Ron Howard elkészítette ezt az új epizódot, legalábbis annak végső változatát, miután átvette a rendezői széket az eredetileg megbízott Phil Lordtól és Chris Millertől. Hogy a két úriember milyen SW mozit csinált volna (ha nem rúgják ki őket a Disney vezetői), talán soha nem derül ki, de Howard több stílusból válogathatott: készíthetett komor drámát, mint a Rogue One, gyerekfilmet, mint a Baljós árnyak, vagy akár a klasszikus részek másolatát, mint az Ébredő erő (esetleg formabontó poénözönt, mint a VIII. epizód). Ron azonban egyik mellett sem döntött, inkább vérbeli kalandfilmet készített (némi western beütéssel). [IMDb lap]
A Solo filmet két szempont mentén is lehet értékelni: az egyiket a többi Star Wars epizódhoz való viszonyítás koordinátája adja, a másikat pedig a Lucas által 1977-ben megteremtett eredeti Han Solo karakterhez való hűség mérlegelése jelenti. Ha a többi részhez mérjük, a Solo film sajnos sem a látvány, sem a sztori, sem pedig a szereplők terén nincs a franchise eddigi epizódjainak élvonalában. Elmarad a klasszikus részektől és a Sithek bosszújától, illetve a VIII. epizódtól is. Ha az eredeti figurához, a Harrison Ford által megjelenített 1977-es űr-vagányhoz nézzük, akkor már árnyaltabb az összkép.
Ugyanakkor ma 29 éves Alden Ehrenreich és az 1977-ben 35 éves Harrison Ford összevetése nem könnyű feladat, de fussunk neki. A Ford által 41 évvel ezelőtt megjelenített karakter a New Hope –ban, a Birodalom visszavágban és a Jedi visszatérben egy dörzsölt, beképzelt, ugyanakkor magabiztos vagány, aki karizmatikus figura és erős vezéregyéniség is. Meg tudja magát védeni, ha bajba kerül, simán lelövi a ráküldött bérgyilkosokat (villámgyorsan végez Greedoval) és kemény ökle van, ha bunyóról van szó. Közben van humora és megfellebbezhetetlenül kinyilvánítja véleményét a világ dolgairól („humbug ez én mondom”). Tetteivel szeret kérkedni és bevállalja a kihívásokat minden helyzetben (például űrhajójával). Nem tűri, ha parancsolgatnak neki és rámenős a nőkkel. Egy magas, erős pasas, gyors észjárással, kőkemény kiállással. Ilyen volt Han Solo 41 éven keresztül azok emlékeiben, akik a kezdetektől szerették karakterét. Aztán most Ron Howard illetve Alden Ehrenreich teremtettek nekünk egy új Solot. Ez a srác azonban nem egy kategória a másikkal: nem vezéregyéniség – szinte az egész film alatt másokhoz igazodik, mások utasítgatják – nem az jön le róla, hogy kemény fickó lenne (12 centivel el is marad Fordtól) és hiányzik belőle az az öntörvényű vagányság is, ami Fordot áthatotta Solo szerepében.
Ami miatt árnyaltan kell mégis fogalmazzunk az a csibészes mosoly és vagány tekintet, amit Ehrenreichnek azért sikerült megragadnia. Bizonyos pillanatokban be kell ismerni: igenis emlékeztetett a fiatal Fordra. Voltak a filmben helyzetek, mikor magabiztosnak látszott és hozta a karaktert. Sajnos ezek azonban jobbára csak felvillanásokként jelentek meg. Tény, hogy a forgatókönyv sem segítette éppen a dolgát, hiszen az ifjú Solo kevés lehetőséget kap karizmájának megmutatására. Howard egyszerűen beosztottá degradálta a karaktert, olyan alakká, aki örökké mások utasításait követi. Solo már a Corellia bolygóról is csak úgy tud megszökni, hogy Tobias Beckett –nek (Woody Harrelson) a simlis katonának és bandavezérnek gazsulál. Aztán végig az árnyékában marad, az idősebb férfi parancsait követi. Harrelson pedig lejátssza a vászonról Ehrenreichot.
Ami magát az alapsztorit illeti. … innen spoileresen folytatom egy bekezdés erejéig (bekeretezett, dőltbetűs rész)
Adott egy huszonéves, bűnözésből élő pár, akik meg akarnak szökni egy birodalom uralta bolygóról (a Corelliaról) de ez csupán egyiküknek sikerül. A férfi (Han) elmenekülése után beáll a birodalmiakhoz, hogy pilóta kiképzést kapjon. Ez az első számú logikátlanság: ha annyira pilóta akar lenni a birodalmiaknál, miért szökik el? Simán beállhatna törvényesen is közéjük, mint corelliai lakos Aztán a pilóta-kiképzés után csatlakozik egy néhány fős kis csapathoz, akik egy nagy dobásra készülnek: 100 kg koaxiumot akarnak ellopni egy birodalmi vonatról. (Hogy mi a fene az a koaxium, nem derül ki. Talán valamiféle energiahordozó, de az biztos, hogy nagyon értékes, mert ezért töri magát mindenki, végig a film alatt.) Csakhogy a kis csapat – melynek vezetője Beckett (Woody Harrelson) – mint kiderül, nem magának akarja ellopni el a cuccot, hanem a galaxis egyik legveszélyesebb bűnözőjének Dryed Vossnak (Paul Bettany). Han így is csatlakozik hozzájuk, majd az akció kudarca után azt is vállalja, hogy Vos adósa legyen. Második számú logikátlanság: miért lesz önként Vos rabszolgája, amikor neki alapból semmi köze nincs ahhoz, hogy Beckett tartozik a fő-fő űrgengszternek? Végül a Beckett – Han páros egy másik akciót hajt végre a koaxiumért – egy űrbánya ellen - amiben már részt vesz Han ifjúkori szerelme is, akitől a film elején szakad el, ő Qi’ra (Emila Clarke), illetve tevékeny csapattag lesz a galaxis leggyorsabb űrhajójával rendelkező Lando is (Donald Glover). A sztori végét dilemma zárja: adják e oda a sikeresen ellopott koaxiumot Vossnak, vagy inkább a felbukkanó ellenállókat segítsék? És végül a csattanó: kiderül kinek dolgozik valójában Qi’ra?
Ami a történetet illeti: nem egy grandiózus sztori, végig rablásokról szól, afféle bűnügyi kalandfilmmé változtatva a filmet. Ugyanakkor vannak benne pozitívumok is: ilyen például Han Solo nevének „kialakulása” (nekem tetszett ahogyan megoldották) és az is, ahogyan Chewbacca illetve Han először találkoznak egymással a birodalmi hadsereg fogságában. Pozitívum a film mozgalmassága, a sok üldözéses jelenet.
Negatívum a misztikum teljes hiánya, hiszen még csak nyomokban sem hallunk utalást arra vonatkozóan, hogy a történet helyszíne mégis csak egy Jedi lovagokkal, fénykardokkal, Erővel és különleges képességekkel teli univerzum. Negatívum az is, hogy egyszer sem láthatjuk viszont a klasszikus Star Wars helyszíneket, így nincs sehol nincs például Corurscant (pedig elvben a Galaktikus Köztársaság, később Birodalom fővárosa), vagy a Naboo, a Tatooine, Jedha, vagy Scarif. Sehol egy utalás az ekkor már javában zajló háttér-konfliktusokról, például az uralkodó (Palpatine) diktatúrájáról, a birodalmiak rémtetteiről és a készülődő ellenállás jeleiről. Pedig amikor Han Solo 24 éves, már Yavin előtt 5 -ben járunk (a SW kronológia szerint Solo Y.e. 29-ben született), így szinte minden erről szól a Galaktikus Birodalomban. Pár évre vagyunk csak a Lázadók Szövetségének megalakulásától, de erre csak az a pár maszkos kamasz (és humanoid) utal, akik a történet végén veszik fel a kapcsolatot Hanékkal. Enyhén szólva is a lázadók devalválása (vagy szándékosan elrejtett gúny), hogy egy tizenéves szeplős leányzó jelképezi a később legendás szövetséget. Nagy kár azért is, hogy Howard még a rohamosztagosokat is "sajnálja" tőlünk, hiszen a klasszikus fehér ruhás birodalmi katonákból is csak párat látunk az egész film alatt. Han és Beckett sem közéjük áll, hanem valamiféle "hétköznapi katonai alakulatban" harcol. A sztori egy legröhejesebb és leggyengébb jelenete, mikor Han a "fronton" lövöldöz Beckettel. (Gyenge, gyenge, gyenge.) Mintha Howard fogadalmat tett volna arra, hogy kihagy minden klasszikus SW elemet filmjéből.
Ami a történetben megjelenített helyszíneket illeti: meglehetősen szegényes a kínálat: a súlypont a havas táj és a sivatag. Ezekből kapunk ugyanis a legtöbbet. A legelső különlegesnek szánt helyszín: egy havas bolygó, ahol egy ipari vonat száguld, tele koaxiummal. A második fontos helyszín a bányabolygó, ahonnan végül sikeresen meglovasítják az értékes anyagot, egy kopár terület, sok földalatti képpel. Végül a harmadik a koaxium finomító bolygója: sivatagos és sivár. A főbb helyszínek közt többnyire a világűrben vagyunk és száguldunk. Nincsenek lenyűgöző óriás városok, furcsa élőlények, különleges helyszínek, melyek azért a SW univerzumnak mindig is fontos részei voltak. Egy lényt azért kapunk, de elég röhejes: egy gigantikus űrpolip, mely majdnem elfogyasztja az Ezeréves Sólymot.
Ami a színészi teljesítményekről elmondható: kiemelkedik Emilia Clarke (mint Solo szerelme, lásd fenti képünket), aki elbűvölő szépség (157 cm ide vagy oda), illetve Woody Harrelson (mint Beckett) és Donald Glover (mint Lando Calrissian). Ők hárman vállukon viszik a filmet. Alden Ehrenreich sajnos beleszürkül a karakterébe. Az persze tény, hogy neki volt a legnehezebb dolga, hiszen egy magasra tett lécet kellett megugornia, egy nagy ikont megjelenítenie. És valljuk meg az ifjú Harrison Fordot ezerből egy színész, ha eséllyel tudja megidézni. Érdekes szereplő L3-37, a droid lány Lando mellett. Az eddigi összes Disney-epizódban kiemelt szerepet kaptak a droidok, mondhatni minden résznek meg volt a maga kis droid egyénisége. Az ébredő erőben: BB-8, a Zsiványban K-2SO, a Last Jediben szintén BB-8 (és BB-9E). Ezúttal egy humoros, önérzetes, lázadó robotlányt szemlélhetünk, aki a droidok jogaiért szónokol és gyengéd szálak kötik Landohoz. Meglepően érzelmes jelenet, mikor Landó karjaiban "hal meg".
Összességében a Solo egy egyszerű, könnyed kalandfilm, minimális Star Wars hangulattal, viszont izgalmakkal és szórakoztató akciókkal telepakolva. Akik valódi SW filmet várnak csalódni fognak, akiknek mindegy, azoknak még "bejöhet". A Csillagok háborúja feelinget egyébként csak az Ezeréves sólyom és Chewbacca látványa idézi meg. Reméljük a IX. epizódban nem így lesz majd és az jobbra sikerül. 19 hónap múlva kiderül. Ez most zsenge 6,8 pontos lett szerintünk. Azért nem 6,5 vagy 7, mert saját (házi) értékelésünkben 6,5 pontot adtunk a Baljós árnyakra és 7-et az Ébredő erőre (illetve a Klónok támadására), a Solo pedig éppen a két szint között van.
U.I.: Ellenőrizetlen forrásból származó, de érdekes hír, hogy míg a nyitó-hétvégeken hazánkban annak idején az Utolsó Jediket 279 ezren, a Zsivány egyest pedig 167 ezren nézték meg, addig a Solo filmre csupán 94 607 -en voltak kíváncsiak (május 26-27).
Ha van még javaslatod arról, hogy milyen feltételek adódnak egy "igazi Star Wars rajongó -i" státuszhoz, kérünk kommentben írd meg nekünk!
