A magyar mozik által december 13-tól vetített legfrissebb Star Wars film (Zsivány Egyes) egyértelműen pozitív, ám néhol kritikus fogadtatása kapcsán felmerül az emberben: hogyan lehetséges, hogy 1980 óta egyetlen epizód sem képes akkora sikert elérni, mint a Birodalom visszavág (Star Wars Episode V. - The Empire Strikes Back). Pedig az elmúlt 36 évben nem kevesebb, mint hat részt készítettek a franchise kánon-, és spin off részeiből. Már 1983-ban megjelent a Jedi visszatér (IMDB: 8,4 pont), majd hosszabb kihagyás után jött 1999-ben a Baljós árnyak (IMDb: 6,5 pont), 2002-ben a Klónok támadása (IMDb: 6,7), 2005-ben a Sithek bosszúja (IMDb: 7,6 pont), 2015 -ben Az ébredő erő (IMDb: 8,2 pont) és végül most, 2016-ban az első antológia fejezet a Zsivány Egyes (IMDb: 8,3). Hat epizód és egyik sem tudta megközelíteni Irvin Kershner 1980-as művének átütő sikerét. A mai napig igaz, hogy a legtöbb Star Wars rajongó és majdnem minden filmes oldal az 1980-as Birodalom visszavágot tekinti a franchise legjobb darabjának. Mi tehát a mű titka? 

Ha az ember többször megnézi a filmet, és közben odafigyel önmagára, reakcióira, érzéseire, akkor rájön három alapigazságra a Birodalom visszavággal kapcsolatban. Az első, hogy egy letisztult, leegyszerűsített, jó-rossz küzdelmére épülő történetet lát, mely ugyan meseszerű, de ugyanakkor komolyan vett (nem infantilizált) kivitelben tudja magával ragadni a nézőt. A második, hogy a film egy komplett világot nyit meg előttünk: melynek vannak saját szabályai, látványelemei, kellékei és amely világ kíváncsivá tesz bennünket és meg akarjuk ismerni, minden részletében. Végül a harmadik, hogy szerethető figurákat, karaktereket, szereplőket, színészeket láthatunk, akik a lehető legemberibb - nem túlbonyolított - érzelmeket közvetítik felénk, és ezekkel mindannyian azonosulni tudunk. "Csupán" ennyi kell a sikerhez és persze a fiatal Harrison Ford, akit képtelenség azóta is pótolni a Star Wars filmekben. A Birodalom visszavág titka az egyszerűség, hitelesség, szerethetőség, misztikum, meglepetés-keltés, humor és akció olyan sajátos arányú elegye, amely tökéletes mixként hat mindenkire.

Ha ezeket az elemeket külön-külön is megnézzük, láthatóvá válik, mit és hol rontottak el a többi részeknél. Először is az egyszerűség. A többség tagadja ugyan, de valójában majdnem mindenkinél a szimpla jó és rossz küzdelme tud legkönnyebben katarzist kiváltani, amikor pontosan tudjuk, hogy ki a jó és ki a rossz, és az orrunk előtt győz az előbbi, az utóbbi felett. Vagy ha nem is győz, de megküzd vele, nemes harcban. A Birodalom visszavágban létezik a jók csapata (Han Solo, Chewbacca, Luke, Leia, Yoda) és velük szemben létezik a másik oldal, a gonosz, sötét, misztikus alakok csoportja, akik mind feketék, álarcosak, félelmetesek és csúnyák. Mint Darth Vader, az uralkodó és a temérdek arctalan rohamosztagos. Mind úgy vannak ábrázolva, hogy még véletlenül se tudjunk azonosulni velük. Egyszerű a képlet, tudjuk kinek kell szurkolni és kit utálni. 

A második panel a hitelesség. A Birodalom visszavág ügyel a túlzásoktól mentes megjelenítésre, aránylag kevés benne a más filmekben gyakori mosolygásra késztető idétlenség. Ami nem kis dolog, ha elgondoljuk, hogy mégis csak egy meséről van, fizikai képtelenségekkel, fantázia elemekkel, varázslatokkal. De a film valahogy hihetően ábrázolja ezeket. A misztikum meg van magyarázva (és nem a midikloriánokkal, mint a Baljós árnyakban, hanem egyszerűen azzal, hogy "az erő mindenhol ott van" és kész) és azon kapjuk magunkat, hogy könnyedén elhisszük. Igen, elhisszük mert jól van tálalva és mert a film komolyan veszi önmagát és a szereplők is komolyan veszik karaktereiket. (És persze mert el is akarjuk hinni, hisz olyan jó egy kicsit gyereknek lenni és abba másik, képzelt világba kerülni, ha csak 124 percre is.)

A harmadik panel a szerethetőség. A filmben Han, Luke és Leia alakja uralja a cselekményt, akik mind gyarló, olykor hibázó, de jóakaratú emberek, humorral, szeretettel, nagyon is egyszerű érzelmekkel. Han egy dörzsölt vagány, aki bár a New hope -ban még önző alak, a Birodalom visszavágban, már a barátjáért kockáztatja az életét (a Hoth jéghideg éjszakájában) és a szövetséget segíti csempészhajójával. A karakterek összecsiszolódnak, nevetve nézzük, Han és Leia flörtölését, átérezzük Luke belső vívódásait és megértjük a szövetség parancsnokainak gondterheltségét. Élvezzük ezeket a karaktereket, mert emberiek. Nincs hamisság, nincs túljátszás és nincsenek feleslegesen kreált műkonfliktusok. Kellő mennyiségű könnyed vidámság keveredik a komoly harciassággal. 

Negyedik elem az akció és meglepetés. Mindkettő nagyon jól "eltalált" módon jelenik meg. Kapunk elég vadászgépes jelenetet, amikor a birodalmi AT AT lépegetőket támadják a hoth -i ütközetben a szövetség hósiklói (T-47), vannak fénykardos jelenetek és van elég lövöldözés is sugárvetőkkel (pl. a Felhővárosban). A Star Wars harc három formája: a légi/űr harc vadászokkal, rombolókkal, a fénykardos összecsapás és a kézifegyverekkel való küzdelem. A három ideális arányát - összességében és egymáshoz is viszonyítva is - minden résznél nehezen találják el a rendezők. Ám a Birodalom visszavágban tökéletes az elegy. És persze van érzelmi csúcspontja a filmnek, kellő meglepetéssel, - ami valódi meglepetés és nem könnyen kitalálható puncs - amikor elhangzik a franchise leghíresebb mondata: " ... Én vagyok az apád!..." Hatásos, ütős, felülmúlhatatlan. Azóta sem sikerül ennyire ikonikus helyzetet kialakítani egyik résznél sem. 

Végül az összhatásról. A Birodalom visszavágnak 4 emblematikus kulcs-jelenete van: a Hoth bolygón vívott csata a lépegetőkkel, az aszteroida mezőn való átkelés, Yoda mester "kiképző programja"a Dagobah -n és végül a felhővárosban megvívott Vader - Luke párbaj a nagyúr bejelentésével. Ezek azok a momentumok, amelyek miatt szeretjük a filmet és az összhatás, mely keretbe helyezi az egészet.

A Star Wars filmek eddigi készítői - Richard Marquand, George Lucas, J.J. Abrams és Gareth Edwards - legnagyobb problémája 1980 óta ugyanaz: milyen arányban "adagolják" a mese, a misztikum, az akció, a dráma és a humor mennyiségét, hogy eltalálják végre azt az elegyet, mely akkorát szólt és olyan jól "működött" a Birodalom visszavágnál? Nagy talány ez, és arra a koktélra hasonlít, melyet egyszer valamikor régen ittunk és baromira jólesett, de elfelejtettük "receptjét" így éveken keresztül találgatjuk az összetevők arányait. Aztán mindig belekóstolunk és a fejünket csóváljuk: jó, jó, de még mindig nem az igazi. Pontosan ez a helyzet most a legújabb résszel is, és alighanem a jövő karácsonykor mozikba kerülő 8. epizód is megküzd majd ezzel a problémával.

Hogy miért kísérletezik mindezzel a fél világ? Mert a Csillagok háborúja olyan koktél, amit ha megkóstolsz a fejedbe száll és mindig akarni fogod, ha egyszer igazán ráéreztél az ízére. 

Értékelésünk: 9 / 10

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebook -on is!