Star Wars Univerzum

Star Wars

Zsivány Egyes kritika - Rogue One: A Star Wars Story [15.]

2017. április 19. - Rebel Alliance

Bár a Filmtress felkérésére korábban készítettünk már egy rövid elemzést a Zsivány Egyesről, saját blogunkon szintén szükségét éreztük egy kritika megjelentetésének, mely elemzés alapjaiban nyilván összecseng korábbi véleményünkkel. Ha az Ébredő Erőről készített írásunk mintáját követjük, akkor két részre osztjuk a film "boncolgatását, az egyik a Zsivány Egyes pozitívumait és negatívumait veszi górcső alá, a másik pedig az úgynevezett (és általunk többször kiemelt) Star Wars stílusjegyek megtartása szempontjából értékeli a művet. Nézzük tehát előbb a filmet általánosan és a stílusjegyek szempontjából.

sw_rogue.jpg

Gareth Edwards rendező érezhetően arra törekedett, hogy filmje elkészítésekor messzire kerüljön az előzmény részek (I., II., III.) könnyed, néhol gyerekes, de mindenképp játékos, sőt kicsit meseszerű Star Wars világától. Másik célja a klasszikus részektől (IV., V., VI.) való távolságtartás lehetett, hiszen művébe még csak nyomokban sem "csempészett" optimizmust, vidámságot, vagy emóciókat és inkább a komor, háborús, drámai jelleget hangsúlyozta. Edwards így elérte, hogy a Zsivány Egyes egyik megközelítéshez sem hasonlít, inkább egy harmadik Csillagok háborúja világot idéz. Hogy ez a bizonyos világ kinek tetszik és kinek nem, már ízlés dolga. DE az biztos, hogy nagyon más minden korábbinál. Itt felhozható, hogy a Zsivány Egyesnek nyilván el is kell térnie a többi SW résztől, hiszen ez egy spin-off mű, ami csak laza szálon kötődik a számozott, kánon fejezetekhez. Nos, sikerült az elkülönülés.

A Rogue One világában nagyon kevés a misztikum (ami a többi Star Wars részt annyira jellemzi), kevés a  különleges helyszín, nincsenek Jedik, nincsenek sith-ek, nincsenek fénykardok, nincs jelen az Erő (vagy legalábbis csak minimálisan), van viszont helyette realizmus, komorság, és elkeseredés. A főszereplők a harcokban megfáradt, humortalan emberek (ami vicces, azt egy droid adja elő, és ez is sokat elárul a film hangulatáról), és inkább a komolyság a jellemző, mint sem a könnyed légkör. Persze ez sokaknak tetszik, mert a Star Wars történeteket inkább háborús drámaként szeretik látni, és a rajongói tábornak ezt a részét korábban halálosan idegesítette a prequel részek játékos meseszerűsége és poénkodása.

Itt szabadjon megjegyezzük, hogy mára a Star Wars rajongói tábor érezhetően két részre szakadt. Az egyik csoport a könnyedebb, stílusjegyekhez ragaszkodóbb, hagyományosabb Csillagok háborúja sztorikat szereti, sok játékossággal, meseszerűséggel, misztikummal, míg a másik "felekezet" a stílusjegyektől eltávolodóbb, realisztikusabb, drámaibb megközelítéseket élvezi. Sokan ezt generációs ellentétnek hiszik, holott nem az életkor, hanem a beállítottság és természet dönti el, ki hová tartozik. Ismerek ugyanis olyan húszéveseket, akik imádják a klasszikus részeket, Han Solo benyögéseit, a jó győzelmét a rossz felet, a meseszerű, könnyed, kalandos jeleneteket, miközben van olyan 45 éves barátom is, aki meg kifejezetten a Zsivány Egyes jellegű, komorságot és realizmus tudja értékelni. Egyéniség és természet kérdése tehát. Mindenesetre Edwards a Zsivány Egyessel egyértelműen a második tábort célozta meg. Filmjében a klasszikus stílusjegyek alig 35% -a került csupán.

A stílusjegyekről annyit, hogy 12 ilyet elemhetünk ki, ilyen a kezdő design (zene), a köztársaság megjelenítése, az Erő, a főgonosz, a rohamosztagosok, a droidok, a különleges harci eszközök, az Ezeréves Sólyom, a furcsa lények, a furcsa helyszínek és végül tizenkettedikként a misztikum. Ha ezek megjelenítésére minden esetben 2 pontot adunk, a végén 24 pont jön ki maximumként, amihez +1 pont adható a SW hangulat megidézése alapján. Így 25 pont érhető el, ami a Birodalom visszavág és Az egy új remény esetében ki is jön. Ha a Zsivány Egyest nézzük, csupán 8,5 pont adható (34%) a hagyományos elemek megfelelő megjelenítésére. De nyilván ez rendezői cél is lehetett, hiszen mint fentebb írtam ezúttal a második rajongói tábornak kívántak kedvezni. Blogunk nem szeretne ítélkezni a kétféle SW megközelítés kérdésében, de annyit azért megemlítenénk, hogy a franchise alapjaiban - az 1977-es hagyományok talaján állva - sokkal inkább áll az első jelleghez közelebb, mint a komor realizmushoz. Maga a Csillagok háborúja történet a jó és a rossz küzdelmére épül, melyben mindkét oldalt misztikum hatja át (erő világos sötét oldala) és a jók tábora baráti csapatot alkotva egymást segítve küzd a szabadságért. EZ és nem más a valódi SW feeling, ami alapvetően egy meseszerű, vidám megközelítés. Mi is ezt kedveljük jobban, sokra tartva a stílusjegyek megőrzését.

És most nézzük a pozitívumokat illetve negatívumokat.

Pozitívum, hogy a Zsivány Egyes látványosan mutatja meg a film végén zajló csatákat. Nagyon igényes és élvezetesen kidolgozott a Scarif felett zajló űrcsata és látványosra sikeredett a bolygón zajló szárazföldi ütközet is, a vadászgépekkel, lépegetőkkel, mozgalmas harci jelenetekkel. Pozitívum, hogy a vak erőhasználó Chirrut Imwe -t alakító Donnie Yen fergeteges kard-jeleneteket mutat be, melyeket valóban élvezet végigkövetni. (Bár sajnos ezekből nem túl sok van a filmben.) Pozitívum az is, hogy a rendező tempósan váltogatja a helyszíneket, így pörgős a film is. Pozitívum a fegyverek, repülők, gépek megjelenítése, illetve K-2SO megformálása is (legalább a két méteres droid időnként kicsit oldani tudja a film komorságát). Végül pozitívum Mads Mikkelsen játéka is, aki noha alig kap játékidőt, az egyetlen hiteles és színvonalas szereplő a filmben.

Negatívumokból sajnos sokkal többet találunk. Először is egy alapvető dilemma: ha már egyszer a három és feledik részt készítik, vagyis az 1977-es, először felvett "Egy új remény" közvetlen előzményeit, akkor miért nem próbálnak legalább minimális utalásokat tenni a klasszikus részek karaktereire? Ez annyira adná magát - pestiesen szólva. De Edwards nem hajlandó erre, még rajongói kedvéért sem. Mondjuk néhány utalás azért van, hiszen Bail Organa (Jimmy Smits) és Mon Mothma (Genevieve O'Reilly) alakja nem kerülhető meg (ők a Lázadók Szövetségének létrehozói és vezetői). 

sw_jynerso.jpg

De nézzük a szereplőket és karaktereket. A főhősnő, Jyn Erso egy szüleitől elszakított, elvadult környezetben felnőtt fiatal leányzó, aki csalódott az életben, kiábrándult a nagy célokból és mindenre vágyik, csak éppen hősies harcra nem. Legalábbis ezt látjuk a film első felében. Például amikor nevelőapja, Saw Gerrera (Forest Whitaker) a birodalomról kérdezi és arról beszél, hogy milyen rossz látni mindenfelé a gonosz hatalom lobogóit, Jyn azt válaszolja: el lehet viselni ezt is, ha az ember nem néz fel. Cinikus, kiábrándult válasz. Arra utal, hogy a lánynak fikarcnyit sem fontos fellázadni a birodalom ellen. Ehhez képest pár nappal később egy lázadó osztagot vezet a birodalom egyik támaszpontja ellen és életét áldozza a szabadságért. Nem hiteles az egész, mert nem valószínű ekkora pálfordulás a való életben. A karakterrel EZ a fő gond. A figurát megszemélyesítő Felicity Jonessal meg az, hogy lapos, enervált, élettelen alakítást nyújt. Minden arckifejezése pontosan ugyanolyan, nincsenek csúcsok és mélységek abban, amit csinál. Pedig szép nő, kifejező tekintettel és jó színészi adottságokkal, csak sajnos ebből nem sok jön át a vásznon. 

A másik pozitív főhős: Cassian Andor, akit Diego Luna jelenít meg. Itt sokkal nagyobb a baj, mert Luna egyáltalán nem felel meg a karakter követelményeinek. Alacsony, nádszál vékony, törékeny mexikói srác, aki mérföldekre van, a kőkemény, mindenre elszánt, félelmet nem ismerő háborús hős alakjától. Attól a hőstől, akit érzéketlenné edzett a folytonos, egész életen át tartó harc és akit veterán harcosok követnek bármikor a halálba. Én speciál lázadó katonaként max egy söre hívnám meg a srácot, haverkodnék vele, de hogy nem ő lenne az, akire az életemet bíznám egy ütközetben, az tuti. Lunával nagyon mellé lőtt Edwards. Egyébként maga a színész szimpatikus fiú - például Tom Hanks oldalán a Terminálban fantasztikusat alakított - de erre a karakterre egyáltalán nem volt jó választás. Ami a gonoszokat illeti: az Orson Krennic -et alakító Ben Mendelsohn inkább paródia-figura, egyszerűen képtelenség komolyan venni. Ő a Zsivány Egyes Drebin hadnagya (életszerű Leslie Nielsenként). Sajnos őt is nagy hiba volt főgonosznak megtenni.

Negatívumnak tartjuk még Darth Vader látványos és érthetetlen mellőzését is. Utolsó esély lett volna a figurát megjeleníteni és életének ezt a kései szakaszát jobban bemutatni. Lehetett volna láttatni Vader nagyúr mindennapjait, motivációit, esetleges belső kétségeit. Később, a VIII., majd IX. részekben erre nyilván már nem lesz lehetőség. Edwards ezt elpuskázta, és kicsit gyáva, fantáziátlan módon kikerülte Vadert. Kicsit olyan érzése van az embernek, hogy Edwards kevés volt ahhoz, hogy tökösen bevállalja a maga Darth Vader ábrázolását. Inkább elment a figura mellett, fülét-farkát behúzva. Kár volt. ... Ugyanakkor tény: az a 4 perc melyben Vadert mégis az utolsó pillanatban (a 123. és 127 perc közt) megjeleníti a fim, zseniális. A gonosz nagyúr sorra győzi le a lázadó katonákat, könnyedén és félelmetesen. Sajnos a jelenet csak 4 percig tart, de felvillantja, hogy milyen jó is lehetett volna a film, ha Edwards mer többet beletenni Darth Vaderből, az egész franchise legérdekesebb figurájából.  

Negatívum a film érzelmek nélkülisége, vagy legalábbis minimális emóciókkal való feltöltése. A szereplőkben nincs élet, nincs szenvedély, nincs szerelem, nincsenek könnyek, nincs bánat, nincs öröm, nincs humor, nincs semmi, ami emberivé tehetné őket. Persze a végén drámaian halomra halnak, de még ekkor is csak egy ölelésre futja tőlük. Az egész filmet egy kicsit apatikus enerváltság hatja át, komor hangulatba csomagolva. Pedig még a legkeményebb háborúk hősei is ugratják néha egymást, még a harcosok világában is van szenvedély, romantika, vicc és sírás. Persze van, akinek pont az tetszik a Zsivány Egyesben, hogy ennyire puritán módon bánik az érzelmekkel és hogy ennyire komor, fekete hangulatot áraszt, amivel jobban érzékeltetni tudja a háborús hangulatot. Nyilván ez megint ízlés kérdése, hogy ki mennyire szereti a dolgok emberi oldalát látni. 

Összességében a Zsivány Egyes egy Star Wars elemekben szegény, látványos, de "száraz" és komor, háborús dráma, a műfaj összes előnyével és hátrányával. Számunkra keveset nyújt abból, amitől egy Csillagok háborúja film annyira különleges lehet a sci-fik és kalandfilmek világában. Értékelésünk csak 5 pont lehet.

 

5csillag.jpg

 Ha tetszett a poszt várunk Facebook oldalunkon!

2017.04.21.(14:24)

sw_logo.jpg 

A bejegyzés trackback címe:

https://starwarsfilmek.blog.hu/api/trackback/id/tr8912436623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nietzsche__ 2017.04.19. 16:11:33

Egyetértek! A Rogue One -ból eltűnt szinte minden sztarvarszos jelleg. Szimpla háborús drámát csináltak belőle. Az űrcsata viszont a végén jó lett. Az menti meg az egész filmet. Remélem a decemberi rész jobb lesz.

Han Solo. 2017.12.02. 13:14:11

Reméljük a későbbiekben nem a Zsivány egyes "nyomvonalán" halad majd az új epizódok rendezése és forgatókönyve, mert ez "anti-starwars" irány, az igazi SW életérzés teljes mellőzését jelenti!

saizo 2019.10.20. 11:31:54

Úgy látszik sokan mégse értenek veled egyet.Mivel megválasztották a filmet a legjobb 2000 után Star Wars filmnek
süti beállítások módosítása