Azok, akik klasszikus részeket (IV., V., VI) még a 80-as, 90-es években látták először, valahogy másképp viszonyulnak a Lázadók Szövetségéhez, mint a későbbi (vagy mai) korosztályok SW rajongói. Ez a bizonyos különbség a felkelők tiszteletében és kicsit misztifikálásában is tetten érhető, hiszen az Egy új reményben, A Birodalom visszavágban, vagy a Jedi visszatérben (annak idején) egy jól szervezett, bátor pilótákból, harcosokból álló, komoly méretű szervezet képét nyújtotta a Rebel Alliance. Voltak tábornokaik, admirálisaik, óriási cirkálóik, támaszpontjaik, sok száz vadászgépük és ideológiájuk: a zsarnokság elleni harc jelszava. Igazi ikonok, hősök vezették csapataikat, olyan jelképek, akiket egy egész galaxis tisztelt. Ami a konkrét adataikat illeti: a yavini csata előtt egy-két évvel alakult meg a szervezet három szenátor (Mon Mothma, Bail Organa, Galm Bel Iblis) és két harcos (Rahm Kota tábornok és Galen Marek) közreműködésével. A felkelők címeréül a Marek család szimbólumát választották, a kör formájú, középen háromágúvá váló motívumot.
(Annak idején, kiskamaszként, amikor a klasszikus részeket először láttam a 80-as évek elején, az összes barátommal lázadók akartunk lenni. Azt játszottuk, hogy felkelő pilóták, harcosok vagyunk. Ma minden gyerek birodalmi rohamosztagost "alakít" a csoportos játékokban. Sokat változtak a példaképek.) A lázadás szervezete a klasszikus részekben a legbátrabbak küzdőhelye volt.
Aztán az előzmény trilógia (I., II., III.) nyilván elfelejtkezett róluk, hiszen az 1999 és 2005 közt készült részek a szövetség ELŐTTI időket mutatták be. De 2015-ben elérkezett az idő a folytatásra és megszületett az Ébredő erő (VII. epizód), melynek cselekménye a VI. rész (Jedi visszatér) után 30 évvel játszódik, így bemutatja, mi történt a Lázadók Szövetségével. Alig egy évvel később, a Rogue One került a mozikba, mely a szervezet megalakulásának idejéhez viszi a nézőket. Ám sajnos mindkét fejezet kihagyott lehetőség maradt a Rebel Alliance szempontjából, mert egyáltalán nem helyeztek hangsúlyt ennek a különleges (és a klasszikus részekben még nagyon is fontos) csoportosulásnak a történetére.
Végül tavaly Rian Johnson megalkotta a VIII. epizódot, a nagy vitákat kiváltó "Az utolsó Jedik" -et, mely újra középpontba helyezte a Lázadók Szövetségét és annak tagjait. Tulajdonképpen még a klasszikus részeknél is jobban, hiszen a film egész cselekménye az ő menekülésükről szól. És ezen a ponton el is érkeztünk a poszt fő kérdéséhez: milyen módon mutatja be a VIII. rész a Lázadók Szövetségét? Még pontosabban: milyen illúziókat, mítoszokat rombol le Johnson filmje?
Ha másodszor, vagy harmadszor is megnézzük a filmet, észrevehetjük, hogy az események percről percre válnak egyre komorabbá a felkelők szempontjából. (Innentől spoileresen folytatom.) Ez a komorabbá válás már az első percekben feltűnő, amikor gyakorlatilag percek alatt megsemmisül a lázadás teljes bombázó flottája. Itt azért megjegyezném: az egymáshoz túl közel repülő gépek egymást felrobbantó "ügyetlenkedése" nehezen magyarázható túl sok profizmussal. (Zárójelben: a sokat kritizált jelenet a bombák űrben kioldásáról, amikor azok "lehullanak" az ellenséges csatahajóra, simán indokolható olyan módon, hogy azokat zárt alsó zsilipeknél oldják ki, és lefelé zuhanásuk után nyitják a bombaajtókat, így az induló sebesség természetesen megmarad az űrben is, zuhanásnak tűnve. Zárójel bezárva.)
A lázadók balszerencséje aztán folytatódik: bár fénysebességre kapcsol flottájuk, az első rend óriás hajói így is követni tudják őket (mondjuk erre magyarázatot nem kapunk, pedig az összes eddigi fejezetben alapvetés volt, hogy a fénysebességre kapcsolással el lehet tűnni az üldözők elől). A hajsza tehát folytatódik és Snoke flottája sorra semmisíti meg a felkelők hajóit, míg már csak utolsó cirkálójuk marad meg. Végül ez az utolsó hajó is beáldozásra kerül (igaz, közben megsemmisíti - vitatott módon - Snoke vezérhajóját). A lázadók, alig 400 megmaradt ember, 30 db kis szállítóhajón menekül a Crait bolygóra, csakhogy ezeknek a kis hajóknak a zömét is sorra kilövik. Talán egy - két tucat felkeIő jut el a Crait -ra, ahol egy végső kitörési kísérlet után megpecsételődik sorsuk. A csoda (és Rey) segítségével azonban a film utolsó perceiben mégis kiszabadulnak a bányából és az Ezeréves sólymon távoznak az ismeretlenbe. Vagyis Johnson egyetlen epizód alatt 10-20 fősre zsugorítja a klasszikus részekben még több tízezres Lázadó Szövetséget.
Ez a radikális leépülés megviseli a klasszikus részekhez erősen kötődő rajongókat, mert egy mítosz haldoklását nézhetik végig. A hajdanán hatalmas sereg, cirkálók, fregattok, korvettek, csatahajók és sok száz vadászgép személyzete maroknyi emberre szűkül csupán, akik elférnek egyetlen kis teherhajón is. Persze azért legalább páran túlélik és a végső remény megmarad, ami speciel a Zsivány egyesre nem igaz, hiszen ott minden szereplő meghal.
Nagy kérdés, hogy a 2019-es folytatás (és J.J. Abrams) mit tesz majd a felkeléssel? Megint hanyagolva lesznek, vagy átélhetünk egy győzelmi katarzist és megint középpontba kerül a filmtörténet és Star Wars saga legnagyobb formátumú szervezete?
Ha érdekesnek találtad, keresd fel FB közösségünket is!
2018.03.24.23:55